Sokminden lehet örömforrás, de nekem mostanság annyi kijutott, gondoltam megosztok párat, hátha ezzel segítek másoknak.
Vegyük elsőnek a GTA4-et. Engem különösebben nem érdekelt, mivel a megjelenésükkel fordítottan arányos mennyiségben játszottam az egyes részekkel. Az elsőben órákat tudtam körözni a mocikkal és az is örömet szerzett, mikor a tűzoltóval ugrattam át a törött hídon. A kettő már annyira nem volt izgi, időm nagy részét az töltötte ki, hogy a lopott kocsikkal felparkoltam a sínekre és vártam, hogy jöjjön a kötött pályás jármű (én persze már nem voltam a kocsiban). Az már csak grátisz volt, ha a lopott autó tulajdonosa mérgesen jött utánam, és megbaszta a sínekben lévő áram. A három persze nagy újítás volt, egy darabig érdekelt is, de aztán kuka. A Vice City volt a legrövidebb ideig fent, kb 20 perc után távolítottam el. San Andreasról nem tudok nyilatkozni, az már olyan szinten nem érdekelt, hogy fel sem tettem.
De akkor mégis miért lenne örömforrás a legújabb rész? Igazából nem nekem, hanem kedves xbox360 tulajdonos lakótársnak, aki 24/7 erről beszél, hogy már csak x nap a megjelenésig, állandóan mutogatja a mindenféle videókat és az ő öröme valahogy rám ragadt. Mondjuk már engem is érdekel, mert ugye egymillió légy nem tévedhet.
Aztán itt vannak a lakókörnyezetből fakadó örömök. Ki ne örülne, ha időben fel tud kelni, mert hajnali fél hétkor már jönnek a szomszédok, akik munkahelynek vették ki a folyosó végi lakást és csipogós kombinációs zár nyitja az ajtót. Persze szerintem még hat szinttel feljebb is hallják, annyira dallamos. Ezek után kinek lenne kedve visszaaludni (én ráadásul a folyosó másik végén lakom, mi lehet azzal, aki közelebb).
Emellett ugyebár zsír új a ház, van is még körülötte meló. Törmelék eltakarítás, járda befejezés, parkoló elkészítés. Jó is volt hallgatni, mikor reggel hétkor jött a billenős dömper pont az ablakom alá, hogy némi kavics halmazt öntsön ki.
Amit majd a bobcat szorgosan elkezdett elhordani máshova (és még mindig ezzel van elfoglalva).
Ezek mellett még érdemes megemlíteni az egyetemisták mindennapi örömeit. Nekem például most egyszerre több is kijut. Ma éjfélig be kellene fejezni az első Linux shell script beadandót (talán még sikerülhet is, én teljesen pozitív vagyok), tegnap volt a második weblap beadandó leadási határideje (jó ez talán nem a megerőltetők közé tartozik, de lett volna jobb dolgom is, pl. linux beadandó). Hétfőn egy oracle adatbázis ZH, szerencsére csak a félév múlik rajta. Kedd a második shell script leadásának határideje.
Ez így le is fedné a nem túl távoli jövő eseményeit (illetve ezekről tudok/veszek tudomást, gyenge lelkem többet talán nem is bírna).
Valamint némi fordítási meló is lenne (amivel már minimum egy hetet kések), de ez most tényleg a legkevesebb.
Kevés ilyen pillanat van az életben, amit mindenképp értékelni kell.
Vegyük elsőnek a GTA4-et. Engem különösebben nem érdekelt, mivel a megjelenésükkel fordítottan arányos mennyiségben játszottam az egyes részekkel. Az elsőben órákat tudtam körözni a mocikkal és az is örömet szerzett, mikor a tűzoltóval ugrattam át a törött hídon. A kettő már annyira nem volt izgi, időm nagy részét az töltötte ki, hogy a lopott kocsikkal felparkoltam a sínekre és vártam, hogy jöjjön a kötött pályás jármű (én persze már nem voltam a kocsiban). Az már csak grátisz volt, ha a lopott autó tulajdonosa mérgesen jött utánam, és megbaszta a sínekben lévő áram. A három persze nagy újítás volt, egy darabig érdekelt is, de aztán kuka. A Vice City volt a legrövidebb ideig fent, kb 20 perc után távolítottam el. San Andreasról nem tudok nyilatkozni, az már olyan szinten nem érdekelt, hogy fel sem tettem.
De akkor mégis miért lenne örömforrás a legújabb rész? Igazából nem nekem, hanem kedves xbox360 tulajdonos lakótársnak, aki 24/7 erről beszél, hogy már csak x nap a megjelenésig, állandóan mutogatja a mindenféle videókat és az ő öröme valahogy rám ragadt. Mondjuk már engem is érdekel, mert ugye egymillió légy nem tévedhet.
Aztán itt vannak a lakókörnyezetből fakadó örömök. Ki ne örülne, ha időben fel tud kelni, mert hajnali fél hétkor már jönnek a szomszédok, akik munkahelynek vették ki a folyosó végi lakást és csipogós kombinációs zár nyitja az ajtót. Persze szerintem még hat szinttel feljebb is hallják, annyira dallamos. Ezek után kinek lenne kedve visszaaludni (én ráadásul a folyosó másik végén lakom, mi lehet azzal, aki közelebb).
Emellett ugyebár zsír új a ház, van is még körülötte meló. Törmelék eltakarítás, járda befejezés, parkoló elkészítés. Jó is volt hallgatni, mikor reggel hétkor jött a billenős dömper pont az ablakom alá, hogy némi kavics halmazt öntsön ki.
Amit majd a bobcat szorgosan elkezdett elhordani máshova (és még mindig ezzel van elfoglalva).
Ezek mellett még érdemes megemlíteni az egyetemisták mindennapi örömeit. Nekem például most egyszerre több is kijut. Ma éjfélig be kellene fejezni az első Linux shell script beadandót (talán még sikerülhet is, én teljesen pozitív vagyok), tegnap volt a második weblap beadandó leadási határideje (jó ez talán nem a megerőltetők közé tartozik, de lett volna jobb dolgom is, pl. linux beadandó). Hétfőn egy oracle adatbázis ZH, szerencsére csak a félév múlik rajta. Kedd a második shell script leadásának határideje.
Ez így le is fedné a nem túl távoli jövő eseményeit (illetve ezekről tudok/veszek tudomást, gyenge lelkem többet talán nem is bírna).
Valamint némi fordítási meló is lenne (amivel már minimum egy hetet kések), de ez most tényleg a legkevesebb.
Kevés ilyen pillanat van az életben, amit mindenképp értékelni kell.